Pátyi Pincenapok

Páty és a Pincehegy története

Páty község Pest megyében, a Budapest - Zsámbék közlekedési út tengelyében, a fővárost Béccsel összekötő autópálya mentén helyezkedik el. Lakóinak száma meghaladja a hatezer főt. A Zsámbéki - medence délkeleti részében épült település Budapesttől mért távolsága alig húsz kilométer. A vele szomszédos helységek: Zsámbék, Budajenő, Telki, Budakeszi és Biatorbágy. Budakeszit és a Zsámbéki-medencét a Mézes-völgy köti össze, amire találóan illik a „pátyi kapu” elnevezés. A Pátyi-medence átlagosan 180 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, de peremvidékét 210 - 360 méter magas dombvidék koszorúzza. A gerincvonulatok lejtői festőien szép környezetet adnak.

A település ősidők óta lakott hely. Kőkori, réz- és bronzkori emlékei a helyi és környékbeli birtokosok magángyűjteményébe kerültek, de vidékünkről a Nemzeti Múzeum is gazdag leletanyagot őriz.

A római kori feliratos kövek tanúság szerint a határban lévő Főkút forrás gyógyító hatása hamar felkeltette az aquincumi táborváros előkelő lakóinak érdeklődését. Fürdőt építettek a gyógyító forrás mellé, a települést pedig, mint jelentős középbirtokot, felvirágoztatták.

A falu nevét először egy adománylevél említi, amely 1286-ban, a virágvasárnapot követő ötödik vasárnapon (május 12-én) kelt.

A mohácsi katasztrófa után Páty is török uralom alá került, ám eltérően a környező települések többségétől, lakossága kisebb - nagyobb megszakításokkal mindvégig a helyén maradt. A falu fennmaradása szempontjából évszázadokon át meghatározó volt a földművelő lakosság szakértelme és igyekezete. Az acélos búzáért, a zamatos borért messzi földről jöttek a kereskedők. A vöröshagyma, a ropogós cseresznye, a sajt, a túró pedig Buda piacain voltak keresett és kelendő árucikkek.

A község borvidék jellege a XIX. század végén szűnt meg, egy nagy filoxérajárvány pusztította el a telepítéseket. A hajdan volt gazdák pincesorainak hangulata ma is megejtő. Több mint száz régi pince bújik meg a lombos fák között, várva a szomjazó vándort egy pohár jó borra. A hangulatos séta mellett a régi-új gazdák szívesen mutatják meg a környéket, ahol a Zsámbéki-medence egyik legegységesebben megmaradt pince-sora található.

A falu gyönyörű fekvése, friss levegője, a környezetromboló ipartól való mentessége évek óta vonzza a pihenni vágyókat. Hétvégi házakkal települt be a domboldal. A település idegenforgalmi adottságai jók, de csak kismértékben hasznosítottak. A közlekedési, távközlési és egyéb infrastrukturális lehetőségei továbbfejleszthetők. A későbarokk református és a copf stílusban épült római katolikus templom a település